Helyünk a világegyetemben

Minden földrészen, valamennyi ókori nép történeteket és mítoszokat alkotott örök kísérőnk, a csillagos ég láttán. A fényes csillagok által kirajzolt alakzatok éjszakáról éjszakára és évről évre visszatértek és állandónak tűntek. Sokáig a jól ismert csillagképek jelezték előre az emberek számára az évszakok változását, az esős vagy száraz, a forró vagy éppen a havas időszak kezdetét.

Az északi félgömb legfőbb csillagképének (mi Magyarországról éjszakánként az északi félgömb csillagait látjuk, valamint a déli félgömb csillagait a -30. égi szélességi fokig) a görög-római mitológia adott nevet: Orion a vadász, Taurus a bika, és Cygnus a hattyú, hogy csak hármat említsünk. A csillagképek elnevezésénél többnyire latin szavakat használtak, bár egyes esetekben megmaradtak a görög hősök nevei.

A déli félgömb csillagképeit az európaiak a 16. században pillanthatták meg első ízben, amikor Kolombusz és Magellán délre, az Egyenlítő vonala alá hajózott. Nem csoda hát, hogy számos csillagot a vitorlás hajók részeiről neveztek el: Carina a hajógerinc, Vela a vitorla.

A csillagos ég pontos feltérképezése érdekében a csillagászok területekre osztották fel az eget, s így összesen 88 csillagkép határait alakították ki. (Az állatövi csillagképekkel kapcsolatosan  részletesebb információk A leggyakrabban feltett kérdésekcímű fejezetben olvashatók)

Nézzük meg a csillagtérképet!

Ahogyan a gömb alakú Föld szárazföldjeit és tengereit meg lehet jeleníteni kétdimenziós térképen, ugyanúgy megtehetjük ezt a fejünk feletti éggömbbel is. A különbség annyi, hogy itt belül vagyunk, és kifelé nézünk az égbolt felé, ami azzal jár, hogy a kelet-nyugat irány a térképen fordítva jelenik meg.

A 4-5. oldalon található térkép 88 csillagkép közül 70-et mutat, míg a 6. oldalon látható kerek térkép az északi sarkcsillag környékének csillagképeit jeleníti meg. A csillagtérkép azokat a fényes csillagok által kirajzolt stilizált alakzatokat mutatja meg, amelyekről az adott csillagképet elnevezték. Példaként: az Orion (Vadász) csillagképben látható a vadász körvonala, ahogyan a csillagkép legfényesebb csillagai kiadják ezt a formát.

A számunkra legismertebb csillagképek az állatövhöz (Zodiákus) tartoznak. Ez 12 csillagképből áll, amelyeken keresztül haladva a Nap, a Hold és a bolygók égi útjukon egy bizonyos útvonalat látszanak követni. Ezt az útvonalat a csillagászok a Nap látszólagos pályájának, azaz ekliptikájának nevezik. A csillagtérképen ezt egy hullámvonal jelzi (a 4-5. oldalon a 2. számú nyíl mutatja), amely a térkép egyik végétől a másikig ér. Az ekliptika mentén a dátumok a Nap helyzetét jelzik az év folyamán. Az ókorban az a hiedelem járta, hogy az emberek sorsát, jövőjét, sőt bizonyos mértékben jellemét, személyiségét a Nap, a Hold és a bolygók azon együttállása határozza meg, amely a születésükkor fennállt. Ezt a babonás hiedelmet, illetve az ebből kinőtt megfigyelési rendszert nevezik asztrológiának, amelynek azonban kevés köze van a csillagászat tudományához, azaz az asztronómiához.

 

Csillagnevek

A legfényesebb csillagok közül csak néhány száz kapott jól ismert nevet. Ezek a nevek országonként, kultúránként változtak, változnak. Mi, nyugatiak az arab, görög és római mitológiából származó neveket tartottuk meg.

A hivatásos csillagászok ettől eltérő nómenklatúrát használnak. A csillagképeket meghatározó (szabad szemmel is látható) fényes csillagokat a csillagászok egy 4 évszázados rendszer alapján nevezik meg. Ezek a nevek két részből állnak. Az első részt a görög ábécé egyik betűje adja, amely a csillagképen belüli fényesség mértékét (akár azt is mondhatnánk: a csillagképen belüli fényességi sorrendet) határozza meg. A név második része pedig a csillagkép latin nevének genetívusza (birtokos esete). Valamely csillagkép legfényesebb csillaga mindig az Alfa, a második legfényesebb a Béta lesz, és így tovább, a latin ábécé sorrendjében haladva. Így lesz az Orion csillagkép legfényesebb csillagának a neve Alfa Orionisz. Arab nevén Betelgeuse (a térképen is így írva).

Ennek az elnevezési rendszernek azonban megvannak a maga korlátai. Tekintve, hogy mindössze 88 csillagkép van, a görög ábécé pedig 24 betűből áll, így legfeljebb 2112 égi objektum kategorizálható, rendszerezhető a fenti módszerrel.

De mi legyen a további csillagmilliókkal? Ezeket a csillagtérkép koordinátákkal vagy az ún. katalógusszámmal jelölhetjük. A legnagyobb tudományos csillagászati katalógus a Guide Star Catalog, melyet a Hubble űrteleszkóp adatainak segítségével állítottak össze. Ebben több mint 15 millió csillag számát és koordinátáit tűntették fel.

Ezt az információs bázist használja a Nemzetközi Csillagregisztrációs Központ (International Star Registry - ISR), amelynek kizárólagos magyarországi képviseletét a TRIO Művészeti Stúdió (ISR - Hungary) látja el.

 

 

Az ajándékcsomag részeként küldött csillagtérkép mutatja az ön csillagának közvetlen környezetét, és a pirossal bekarikázott viseli az Ön csillagnevét. Sárga vonal köti össze a csillagképet kirajzoló fényes csillagokat.

 

 

Csillagászati koordináták

Ugyanazzal a módszerrel, ahogyan a föld bármely pontját meg tudjuk határozni a hosszúsági és a szélességi körök által, ugyanígy az égen is meghatározhatunk bármely pontot az asztronómiai (csillagászati) koordinátákkal, amelyeket rektaszcenziónak (RA), illetve deklinációnak (D) nevezünk. A két tengely egymásra merőlegesen helyezkedik el, az RA megfelel a hosszúsági körnek, a D pedig a szélességi körnek. Mértékegységét órák, percek és másodpercek adják. Minden RA óra 15 szögfokot képvisel, és 24 óra egyenértékű a teljes kör 360 fokával. A Da szélességi köröket jelenti, vagyis azt, hogy egy adott csillag az északi vagy déli irányban milyen messze helyezkedik el a képzeletbeli égi egyenlítőtől. Északi irányban pozitív, déli irányban negatív számokkal jelölik a D értékét.
Mivel ez a koordinátarendszer a földi Egyenlítő, illetve a sarkok "meghosszabbítása" az ég felé, a pólusok mozgása a csillagokhoz képest a koordinátákat lassan megváltoztatja. Ezért a koordinátákra mindig egy Epocha, vagyis egy megadott időpont szerint kell utalni, mint pl. 1950 vagy 2000.

 

Milyen fényes az elnevezett csillag?

A térkép alján található jelzés, a Magnitúdó (MV) támpontot ad a fényesség fokával kapcsolatban. A csillagászok az egyes csillagok fényességét, illetve láthatóságának mértékét ezzel a magnitúdóval szokták kifejezni. A Vega nevű fényes nyári csillagnak nulla a magnitúdója. Szabad szemmel általában azok a csillagok láthatók, melyek a Vega fényességének 1/100-ad részével rendelkeznek, egészen az 5-ös magnitúdóig. Egy 10-es magnitúdójú csillag a Vega fényességének egy tízezred részével rendelkezik, és egy 7 x 50-es kétcsöves látcsővel még észlelhető.

 

Hogyan található meg az elnevezett csillag?

Az 5-ös magnitúdónál haloványabb fényű csillagok esetében csillagászati kétcsövű látcsőre vagy távcsőre van szükség ahhoz, hogy észlelhessük őket. A koordináták (2000 szerint) a térkép jobb fölső sarkában találhatóak a választott csillagkép neve alatt. Sok modern távcsőnek van elektronikus leolvasó rendszere, hogy megkönnyítse a minél pontosabb helyzet-meghatározást.
Az ISR rendszerében általában 11-13-as magnitúdójú csillagok nevezhetőek el, amelyek szabad szemmel nem észlelhetők. A pirossal bekarikázott csillag pontosabb pozicionálását segíti a csillagtérkép, úgy, hogy a szabad szemmel jól látható csillagokat - melyek kirajzolják magát a csillagképet - összekötötték sárga vonallal, és ezekhez a csillagokhoz tudjuk viszonyítani csillagunk környezetét az égbolton.

Milyen nagy ez a csillag és milyen messze van?

Napunk egy átlagos nagyságú csillag, a színe pedig narancsos sárga. Sok olyan csillag van, amelyek kb. olyan méretűek és olyan fényességűek, mint a mi Napunk. Vannak kékebbek és forróbbak, vannak vörösebbek és hűvösebbek is. Bár a fényes csillagok színét és korát már részletesen felmérték, a kevésbé fényes csillagok millióival kapcsolatban pontos adatok még nem állnak rendelkezésre. Előfordulhat, hogy az Ön által (vagy Önről) elnevezett csillagot még nem figyelték meg, ezért nem lehet tudni a színét és a méretét. Ennek ellenére a látszó fényesség alapján (az Önnek küldött csillagtérképen jelölve: MV) meg lehet becsülni a távolságát. Egy 5-ös magnitúdójú csillagról, mint pl. a mi Napunk, feltételezhető, hogy kb. 30 fényév távolságra van tőlünk. Egy fényév hozzávetőlegesen 10 trillió km.
Bár ezek hatalmas távolságnak tűnnek, a galaxissal vagy az egész világegyetemhez képest mégis kicsik. A fényes csillagok legnagyobb része - valamint azok a kevésbé fényes csillagok a galaxisban, a mi Tejútrendszerünkben, ­amelyeket a csillagászok már kategorizáltak ­-, valójában a mi Napunk közeli szomszédjai. A Vega például 26 fényév távolságra, a Betelgeuse pedig kb. 300 fényév távolságra van tőlünk. (Földünk mindössze 8 és fél fénypercnyire kering a Naptól.)

Galaxisunk, a Tejút

Az Önről elnevezett csillag saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben van, feltehetőleg néhány száz fényéven belül. A Tejút több mint 100 milliárd csillagból álló, hatalmas galaxis, amelyet a gravitáció egy lapított diszkosz alakzatba rendezett. Galaxisunk átmérője 100 ezer fényév! Napunk pedig az egyik spirál karon, a Tejút középpontjától 30 ezer fényévnyi távolságra található.

 

Mozognak a csillagok? Mindig ugyanott lesz az elnevezett csillag?

A Nap és a körülötte lévő csillagok a galaxis középpontja körül mozognak, hozzávetőlegesen 250 km/mp-es sebességgel. Kétszázmillió év alkot egyetlen galaktikus esztendőt. Annak ellenére, hogy a csillagok egymáshoz képest kissé eltérő pályán mozognak, ez a mozgás szabad szemmel nem érzékelhető, így a csillagokat állandó helyen látjuk az éjszakai égbolton. Távcsővel, valamint a földre vagy űrhajóra telepített precíziós műszerekkel képesek vagyunk az apró csillagmozgások észlelésére és mérésére is. Elképzelhető tehát, hogy az Ön által (vagy Önről) elnevezett csillag a felfedezése óta kissé elmozdult, ám ez alig érzékelhető csak.

"Helyünk a világegyetemben"

Felismerve azt az igény, hogy az éjszakai égbolt fénylő csillagait szeretteink után nevezzük el, az International Star Registry Inc. (ISR) 1979-ben nyilvántartást kezdett vezetni a csillagnevekről. Ez nyilvántartás azóta is következetesen és egyedülálló módon rögzíti a csillagneveket. Ezek a nevek, a csillagkép és a csillag koordinátái megjelennek egy 3-4 évente kiadásra kerülő - az Amerikai szerzői Jogvédő hivatal oltalma alatt álló - keményfedelű könyvben, amely az Our places int the Cosmos - Helyünk a világegyetemben címet viseli. A kötet rövid leírását adja a csillagképek eredettörténetének is. (Az első Magyarországon bejegyzett csillagnevek a 2002-es kiadásban szerepelnek.)

Hogyan érzékeljük a világegyetemet?

            Itt élünk egy hatalmas, szinte üres, táguló univerzum azon részén, ahol a csillagok koncentrációja sűrű. Mi ezt a helyet galaxisnak nevezünk. De hogy hogyan kezdődött ez az egész csak mostanában kezdjük megérteni. A kozmológia még mindig spekulációkon és hipotéziseken alapszik. Az új távcsövek és berendezések segítségével most kezdjük megvetni a lábunkat az univerzumban. Ilyesmi lehet az Önről elnevezett csillag is!

A szerzőről röviden

Dr. James J. Rickard nemzetközi hírű amerikai csillagász.
Tagja volt annak a rádiócsillagász csoportnak, amely az első nagy felbontású, ún. hidrogéntérképeket készítette a Tejútról. A csillagközi gázok iránti érdeklődése a Palomar Obszervatóriumba vitte, majd után Chilében az Europpean Southern Observatory kutatója lett. Az itt eltöltött évek alatt számos fejlesztést hajtott végre az elektronikus kamerákon, és bevezette a teleszkópok eredményeinek számítógépes ellenőrzését.
Dr. Rickard figyelme jó ideje az oktatási programok felé fordult. Tudományos cikkeket ír a helyi lapnak, és tanít a San Diego State Universityn. Lelkes napfogyatkozás és üstökösvadász; ilyen expedíciókat vezetett Mexikóban, a Fülöp-szigeteken, Brazíliában és Chilében is. Szabad idejében műszaki tudásával segíti több csillagászati alapítvány munkáját, és részt vesz különböző környezetvédelmi programokban.
Tagja az Amerikai Csillagászati Társaságnak és a Nemzetközi Csillagászati Uniónak.